Mióta van könyvtár?
„A könyvtár annyit ér, amennyire olvasóinak hasznára válik.”
(Konrad Gesner)
A Földközi-tenger mellett Ebla városában találták meg az eddig ismert legrégebbi könyvtárat Kr.előtt 2400-ból. Ez a királyi levéltár mintegy 16 ezer ékírásos agyagtáblákat tartalmazott, sumér és egy addig ismeretlen nyelven. A levéltár mellett azonban iskolai szövegekre is akadtak, s ezek között kétnyelvű szótárt is találtak. Feltételezhető, hogy ez a könyvtár már nem a kezdet, hanem egy fejlődési szakasz csúcsa lehetett.
A legjelentősebb mezopotámiai gyűjtemény Assurbanipál ninivei uralkodó nevéhez fűződik. A Kr.e.7.századból származó több tízezer ékírásos cseréptáblát tárgyuk szerint csoportosították, jegyzéket készítettek hozzájuk, jelzetek és „ex libris” is volt rajtuk: „Asszurbanipal a világ urának, Babilonia királyának könyve ez.” Az uralkodó országának irodalmát kívánta összegyűjteni, ezáltal műveltségét reprezentálni.
A legjelentősebb és ma legismertebb ókori könyvtár az alexandriai volt. Egyik részét „Museion”-nak, múzsák templomának nevezték. Nagyságát egyes ókori források 700 ezer papirusztekercsre becsülték. Innen már van adatunk a könyvtárosról, aki tudós, esetleg még költő is. A könyvtár fennállásának 600 éve alatt az akkor ismert világ írott tudásának teljességét igyekeztek gyűjteni.
A Pergamonban Kr.e. 2. században létrejött könyvtár közelíti meg a nyilvános tudományos könyvtár típusát: a templomkörzettel kapcsolódott össze, iskolának is rendelkezésére állt, de egyben uralkodói könyvtár is volt, sőt nyilvános állami könyvtárként is működött. A pergamen (állatbőrből készült) elterjedését a pergamoni könyvtár igényeinek köszönheti.
Az ókori Rómában a 4. század végére már 28 nyilvános papirusztekercseket őrző könyvtár működött. A könyvtárak élén tekintélyes tudósok álltak, nagyszámú rabszolgaszemélyzet segítette munkájukat. Itt a cél egyértelműen a művelődés volt.
A technológiai fejlődésban az írásbeliség megjelenését 4300 évvel követte a második változás: kódexek váltották fel az irattekercseket. A lapozható könyv áttekinthetőbb, szövege világosan tagolt, a feldolgozást mutatók segítik. 1150 évvel később Johannes Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás (1450) futótűzként terjedt. Jelentősége abban volt, hogy egy gyártási folyamatba helyezte a mozgatható betűmintát, a nyomógépet, a megfelelő nyomdafestéket és a papírt. Olcsóbbak lettek a könyvek, a könyvtár nyilvánossá vált, ismét betölthette az ókorból már ismert közművelődési szerepét. Már „csak” 524 év kellett az elektronikus kommunikáció megjelenéséig, s újabb 19 év a keresőgépek használatáig.
Látható, hogy a technológiai fejlődés üteme jelentősen felgyorsult. Új információs technológia jött létre, de nem változott meg a könyvtár célja: visszakereshetővé, elérhetővé tenni az információt. A megőrzésben a legmegbízhatóbbnak még mindig a papírra nyomtatott szöveg bizonyult, de a dokumentumok távolról való elérhetőségét legjobban az internet teszi lehetővé. Az emberiség sok évezredes álma, hogy mindenki számára elérhető legyen az egyetemes tudás, újra meg újra feltámadt a történelem során. Mivel az összes művet a világ minden nyelvén digitalizálni lehetetlen, még mindig szükség van a könyvtárakra a tudás átadásához.
Ahogy az írásbeliség nem szüntette meg a szóbeliséget, a könyvnyomtatás nem szüntette meg az írást, a film nem szüntette meg a színházat, az internet sem szünteti meg a könyvtárat. Minden annyit ér, amennyire hasznunkra válik. A szokásaink változnak: olvasunk, böngészünk, válogatunk az információk között, gyorsan felejtünk, de olvasunk, mert „csak az ember olvas”.[1]
Baán-Misz Zsóka
könyvtárostanár
Források:
Darnton, Robert: A könyvtár az új korszakban http://buksz.c3.hu/0804/09miapalya.pdf(letöltve: 2015.02.24.)
Az olvasóvá nevelés problémái az ezredfordulón (Arató – Nagy – Fenyő) http://www.ofi.hu/tudastar/olvasova-neveles(letöltve: 2015.02.24.)
Schramkó Péter: Könyvtári ismeretek. Jegyzet a papír- és könyvrestaurátor tanfolyam számára http://www.arsalba.hu/pdf/teljeskvtarjegyzet.pdf(letöltve: 2015.02.24.)